csók

Találtam egy jó kis cikket férfiaknak! Itt elolvashatjátok! Sok sikert fiúk! :)

megint írok

És miről is ? Oh, igen ott a jó válasz! Hát persze hogy a szex! :)
Most viszont érdekes kontextusban! Mégpedig: barátság ~ szex

Azt hiszem két hete történt az este. A szokásos dologgal indult. Kopogtak. Erre én: gyeeeereeee! Belépett a "szomszéd lány". Nem a szokásos hangulatban jött. Kérdése volt! Igen jelentős! És akkor egyszerűen nyersen, a maga valójában előadta a sztorit. Nem lepődtem meg, kicsit sem. Vagyis a tényen, az eseményen nem. De a kérdés, a következtetés, mely újabb kérdést szül...! Na az volt a fontos! Szóval nekem szegezte a kérdést: "Szerinted belefér a barátságba a szex???" A tekintetében benne volt az ő válasza, azt várta hogy igazoljam őt. De én a szokásos gondolkodásom okozta, szokásos formámat hoztam: Persze - mondtam.
Tudom nagyon sokan vagytok, akik szerint ez nem így van. Sőt biztos vannak, aki felháborodnak ezen a véleményen.
Ezért gondoljuk végig az én véleményem!
A barátság egy mély, nagyon mély igazi érzelem (személy szerint nekem sokkal, de sokkal többet jelent, mint a szerelem)! Barátjának az ember csak olyat választ, aki hasonlít rá, vonzódik a tulajdonságaihoz, akiben megbízhat, aki hű hozzá (érdekes módon én még soha egy barátomhoz sem voltam hűtlen, de a pasik...), akit megnyerőnek tart, akit valami apró de mégis fontos tulajdonság alapján kiemel a tömegből, miszerint Ő lesz Az! Ő lesz az én barátom. :)
Úgy gondolom ezért fér bele a szex. Mert ez egy annyira mély kapcsolat, hogy ha nem lesz több szex azt meg tudják beszélni, túl tudnak lépni rajta, ha meg lesz még akkor abból szerelem is lehet! Ha meg nem igazi, nem mély a barátság, akkor meg nem mindegy mi volt egy úgy sikerült éjszakán?
Beszéltünk Turullal a "mi lett volna ha érzésről"! Mondta, hogy őt ez megőrjíti! Azt írtam neki, hogy engem is foglalkoztat, de próbálom elnyomni, mert ha nem akkor folyton ezen agyalnék. Az embernek mindig van jó pár ilyen esete (egy buliban egy jó srác/csaj - odamenjek, vagy ne?)! Ha pl. megfordul a fejedben hogy hoppá, a barátomon milyen jól áll az az új pulcsi, és különben is olyan jól eltöltöttük az időt míg megvettük és hát ő ...! Akkor ha megtetted, ha megvolt a szex, tutira nem lesz "mi lett volna ha" ideggyötrés a fejedben! Mert akkor tudod, hogy nem ő lesz a férjed, csak örökre a legjobb barátod, ha meg összejött, akkor tudod, hogy akkor is jól kijöttök, ha 30 év múlva elmúlik a nagy láv! :)

Bevallom itt most mindenkinek! Velem is volt ilyen eset! Az fiú volt a legfontosabb nekem 2 évig, úgy érzem nagyon sokban hasonlít rám, ő az egyetlen aki igazán ki tud borítani (most már nem annyira mint mikor mindig együtt voltunk) . Egy idő után sokat gondoltam arra, hogy "mi lenne ha", de nem mertem megtenni. Nem ment! Féltem attól, hogy nem vagyok még elég komoly ahhoz, hogy minden csak Ő legyen, örökre csak Ő (bevallom ez még most is ijesztő), és féltem attól, hogy megbántom, és elveszítem. Nos nem történt meg, mégis elveszítettem, nem tűnt el de kikopott az életemből! Mi lett volna ha? Hát ezt soha nem tudjuk meg! Bepótolni nem lehet! De azt hiszem így szép így a jó! :)
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak egyéb hátráltató tényezők is!


Azt hiszem ez rokon érzés azzal, hogy vajon megtettem mindent? Az én hibám, hogy nem jött össze? Ha írok még egy smst? Vagy elfogadom a kvt? Ha nem vagyok makacs, és önfejű?

Na azt hiszem most ennyi! Fáradt vagyok!Elég sok minden történik mostanában! <3
Bárányos álmokat!

Minden mindegy?

Nahát... Úgy érzem a lelkesedés kissé alábhagyott.
De nem az enyém!!!!!!!!!!!!:)

Mit ad Isten, semmi nem történt velem, amit érdemes lenne megírni. De azért akadt egy-két gondolatom. Így hát megosztom!

Múltkor DC-ben voltam a Fülessel meg persze a drága Perditámmal. Füles meglátása az estéről az volt, hogy egy érdemes pasi sem volt jelen, valamint, hogy neki már mindegy ki dugja. Ezen elgondolkoztam. Én azért nem voltam ennyire pesszimista. Legalább egy pasit láttam, akivel... Na igen... Persze ő már régóta imádatom tárgya és mint ilyen az is marad halálomig. Mondtam is a Perditának, hogy én most bizony odamegyek és megcsókolom, aztán közlöm vele, hogy ne legyen ennyire depresszív. Aztán nem mentem oda, hanem visszamentünk a Fülesék albijába és dumáltunk meg aludtunk. Ugyanezen estén Perdita elsírta nekem panaszát, amit nem fejtek ki, mert nem az én dolgom kiírni. Az övé lenne, de ő nem ás ilyen mélyre, nehogy észrevegye, amit már ő is tud.
Na mindegy! Azért visszatérnék Füles megjegyzésére: nekem már mindegy, csak f... legyen. Persze nem így mondta.
Tényleg mindegy lenne?
Lehet naív vagyok, de Anita Blake egy megjegyzése jut eszembe: Én olyan nő vagyok, aki a testével együtt a szívét is odaadja.
Hát én is ilyen vagyok. Nekem nem mindegy! Persze aztán lehet, hogy elmúlnak az érzések. Lehet, hogy csak arra az estére szólnak, de akkor sem mindegy!
Az égbe fel a szív emel, csak szerelem kell!
Persze lehet, hogy holnap már rá tudnék erre cáfolni. De most így érzem!

Vavyan Fable: Nászjelentés

Jandra Martens érzékeny, ám roppant humoros személyiséggel megáldott, átlagos, huszonéves nő. Nem vágyik sokra, csak a mindent elsöprő örök szerelemre és persze a frigyelésre. Meg is találja élete szerelemét egy roppant tehetséges, gyönyörű színész személyében. Selwyn már-már tökéletes, leszámítva a drogproblémáit és a színészi allűröktől nem mentes házaséletét. Sajnos a másik fél Jandra. A regény az ő házasságukról szól. A történetet színesíti öt pozitívan furcsa barátnő és a rendőr Jamal, aki végül az örökkön-örökké ígéretével újra kiházasítja Jandrát, persze saját magához.
A regény nem tipikus szerelmes regény, hiszen nem a szerelemet és a házassághoz vezető utat írja le, hanem magát a rossz házasságot és annak ellenpéldáit. Persze a humor sem maradhat ki egy Fable regényből.
Ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki úgy érzi a szerelemnek már minden oldalát ismeri és sem író, sem költő nem tud már újat nyújtani neki ebben a témában.
Végezetül néhány kedvcsináló idézet:
"Annak a zokninak már saját személyisége volt."
"Nyitva van a zárt osztály."
"A terhes nők miért fogják két kézzel a hasukat? Ha nem fognák, leesne?
"Velencei tükör nem veri úgy vissza a fényt, mint én a lánykérést."
"A többire boruljon radír."
"Engem! Egy férfi! Oltár elé! Hát nem hátborzongató?!"
"a DugjFelBeiszom tampon érzékivé, magabiztossá és ellenállhatatlanná tesz."
"Ezennel megalapítom a Lopótök Kommandót!"
"Bár sosem voltam biológia szakos, azt azért gyanítom, hogy ivartalanítás után a hímek nem kezdenek el szülni."
"Fogtam a legdaliásabb gyertyapéldányt. Elfújtam, picit bekentem ránctalanító krémmel, és állatira félreléptem vele!"
"Ez a strici gyertya úgy tört ketté, hogy közben elnyírta a kanócot!"

Búcsúszex-Igen vagy nem?

Az ember életében mindig van olyan pillanat, amikor el kell engednie azt, akit szeret. A szétválás okai persze változnak ill. változhatnak, de mi lenne, ha kellemesebb élménnyé válna a szakítás? Ha még egy nagy, forró ölelésben teljesedne ki?
A búcsúszex fogalmával először a SzakítósBlogon találkoztam. Igazából nem gondolkoztam el a szó súlyos voltán, mert nem érintett a dolog, de mostanában egyre többet gondolok a legutolsó exemre, aki istencsászár volt az ágyban. Igaz, egy utolsó szemét címkével illethetném, mert sms-ben szakított velem, de ezt ellensúlyozza a szexuális aktivitása. Felmerült tehát bennem a gondolat, mi lenne, ha még egy utolsó közös órában egyesülnénk egymással? Mivel általában minden férfi a farkával gondolkodik, nem lenne nehéz erre rávenni, ráadásul pénteken egyedül leszek otthon, de miután megtettem, hogy tudok majd a tükörbe nézni? Jól fogom-e magam érezni, vagy csak saját magamat alázom meg? Jó kérdés.
Rá kell jönnöm, hogy ez egy elég rázós téma. Ha érzelmileg nem függsz a másiktól, akkor talán jól is elsülhet, de ha még szerelmes vagy, akkor nem szabad megtenned, mert utána neked lesz rossz, egyre több újabb "búcsúszexre" vágysz majd, a pasi meg kihasznál, mert neki nagyjából mindegy, hogy kivel létesít szexuális kapcsolatot.
A helyzetet bonyolítja, ha nem tudod, mit is érzel. Én meg abszolút nem tudom. A múlt pénteken nagyon részegen kinyitottam a telefonomat, sms-t akartam írni az exnek, aztán rámeredtem a képernyőre, mosolyogva becsuktam, és eltettem a zsebembe. Talán akkor nem akartam hülyét csinálni magamból. Viszont most hívnak az ösztönök. Egyre erőteljesebben. És csak az a kérdés jár a fejemben: Búcsúszex, igen vagy nem?

vegyület

Most csak a lényeget írom: a szerelem fenil-etilamin (FEA) - azaz 8 szén atom, 11 hidrogén atom és 1 nitrogén atom alkotta vegyület, egy opiátokhoz hasonló anyag!!!
Ennyi az egész! Nem valami flancos, magasztos, felsőbbrendű dolog! :D

Akit érdekelnek a részletek: 3. évezred 2008. november 60. o-tól

Perverz vagy sem???

Ma szex és new york napot tartottunk a legjobb barátnőmmel. A téma a szex, a párkapcsolatok és a szingli-lét.
Terítékre került néhány aberráció is. Úgy mint az egymásra pisilés, a törpe komplexus, a kisfasz-nagyfasz...
Elgondolkodtam a mai világon. Tényleg ennyi perverz ember lenne?
Persze ez csak film. De akkor is! Vajon a mi korunk termelte ki ezeket a furcsaságokat vagy azok már régen is léteztek csak nem beszéltek róluk? Egyáltalán mitől lesz valami perverz vagy elítélendő? A homoszexuálisokat elítélik csak azért mert felvállalják magukat, de engem lehurrognak a pasik, ha azt mondom a fenekem tabu! Pedig hát!
A nyáron együtt dolgoztam egy nagyon érdekes csajszival. Nem sokat voltunk kettesben. Konkrétan két napot. De az alatt a két nap alatt jobban felvilágosultam mint a gimiben négy év alatt. Sok mindenről nagyon sok mindent tudott. A szex biológiai oldalával teljesen tisztában volt. Bevallom kissé zavarban voltam a tudatlanságom miatt. Aztán megkérdeztem, hogy volt-e már orgazmusa. Azt mondta, hogy nem, pedig két éve van barátja. Ezen igencsak elgondolkoztam. Vajon a tudás olykor nem korlátozó tényező? Ha belegondolok hogy mit is csinálok és mivel és hogyan attól jobb lesz nekem? Nem az érzés lenne a lényeg?
Mostanában beszélgettem néhány férfival a szexualitásról. Elvárások, szokások, izgató dolgok. Ilyesmi. Azt hiszem nem értem a lényeget. Valahol lemaradtam a középiskolai szerelembálványozásnál. Nekem az érzés a lényeg. Nem a póz. Jobb lesz a szeretkezés attól, hogy lehetetlen pózokban, sokszor megalázó dolgokat művelünk? Nem az lenne a lényeg, hogy mit érzünk és éreztetünk? Hát a feromonok hol vannak? Egyáltalán mi értelme van még érezni valamit is? Hiszen úgyis az a lényeg, hogy szopok vagy sem!
Persze ez most skatulyázás. Persze ez nem átlag. Persze...
Mégis néha elgondolkodom. Vajon a poposzex és az orális kielégítés nem aberráció? Ha társadalmilag elfogadott lesz valami akkor az már jó is mindenkinek?
Ha nekem nem teljesen sima az intim szférám akkor már nem is vagyok nő? Vagy - teszem azt - trendi nő? A pedofilok is a simát szeretik, mégis elítélik őket.
Hol a határ a perverz és a nem perverz között???
Egyszer a turulvsperditá-n kijelentettem, hogy szeretnék egyszer szeretkezni marilyn manson sweet dreams című számára. Valaki azt mondta, hogy ez már-már perverz. Szerintem nem az. Viszont a poposzexet nem kultiválom. Ezért meg trendtelen vagyok.
Azt hiszem erről a témáról mindenkinek más a véleménye és mindenkinek más a perverz. De mi az ami mindenkinek elfogadott és mi az ami mindenkinek perverz? Ebben a témában is a társadalom dönt helyettünk? Ha valami elfogadott lesz akkor nekem is csinálnom kell?

Szex és egy kis pánik

A minap beszélgettem egy barátnőmmel msn-en. Persze a téma a szex volt és a pasik. Elmesélte, hogy majdnem lefeküdt egy sráccal, de mire ő pucér lett, addigra a srác már nem volt nemzőképes. Lekonyult.
A srác állítása szerint bepánikolt. Persze van ilyen. Persze…
És persze ilyenkor a nők a gonoszak, ha ezen nevetnek, vagy ezt kibeszélik.
Pedig ha az ember belegondol, iszonyatosan bántó dolog, ha nem kívánnak minket.
Miközben erről beszélgettünk eszembe jutott a randim. A randim, ami néhány hete volt.
A srác nem egy adonisz, de valami megfogott benne. Talán a humora, talán a szexuális kisugárzása, talán a nyelvpirszinge. Nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy a randi után lemondta a következő találkozót és két hétig nem keresett. Most viszont megint írt. Persze azt akarja. A többi majd elválik.
Mondtam neki, hogy azért van bennem egy tüske. Megbántott és ezt nehéz jóvá tenni.
Mindenesetre adok neki még egy esélyt.
Ki tudja?
Persze mondtam a barátnőmnek, hogy adjon még egy esélyt a fiúnak, legalább nem sérülne akkorát a srác. A barátnőm azt mondta, hogy de ő sérülne helyette. Igazat adtam neki.
Nehéz igazságot tenni. Egy ilyen szituációban mindig sérül valamelyik fél.
Igazából azt hiszem a legjobb őszintének lenni. Talán ha elmondjuk a másiknak hogy mi bánt minket és megkérdezzük, hogy ő miért bántott, akkor segíthetünk magunkon. Nekem használt.
De ehhez bátorság kell.

A szerelem öl, butít és nyomorba dönt!

Mindig is ezt az elvet vallottam! És fogom is, míg meg nem halok!!! Szerintem az élet nagy igazsága!
Az utóbbi időben egyre több olyan embert látok, akiket nagyon megvisel a szerelem. Mindenki szenved.Vannak nők, akik túl sokat engednek meg a pasinak. Túl sokat várnak tőle. Túl sokat remélnek tőle. Mindent de mindet (tényleg úgy higgyétek el h mindent) odaadnának érte. Tudom ez nem is lenne baj, ha mindezt viszonoznák! De NEM és ők is tudják az eszükkel hogy NEM, ezt soha nem fogják visszakapni. ÉS mégis, mégis!!! Mert a nőknek a szívük a döntő. Hiába az ész, ha a női szív szerelmes!
Ők soha nem fognak kapni semmit a férfitól, semmit de semmit, mert a kapcsolat kilátástalan, reménytelen (vagy talán mégsem, ha adok még egy esélyt?) és nincs jövője(vagy talán mégis ha még várok egy kicsit?).
Gondolatok melyek csak táplálják a női szívet, a fájdalmas érzéseket, azt hogy megtapasztald az igaz barátságot! Mert egy barát mindig meghallgat, minden ballépés után kezét és a legpuhább papírzsepit nyújtja. De ezért megsúgja, hogy én előre szóltam! És ugye te is tudtad?
A válasz csak ennyi: "Igen tudtam! De tudod azt mondta... De soha, soha többet nem lesz ilyen!! Nem fog megint kihasználni! Csak még egyszer beszélek vele és ezt megmondom neki."
A barát azt mondja: "Szerintem szenvedtél eleget az elmúlt években! Szerintem hagyd, jobb lesz kilépni, elfelejteni!"
A válasz: "Jó, így lesz a legjobb!"
Másnap:
-"Elmentem és megmondtam neki! De olyan kedves volt, megígérte, hogy..."
-"És te...?"
-"Nem, nem úgy van ahogy gondolod! Most én használom ki őt!" /Itt állhatna az is hogy most adok neki egy utolsó tényleg utolsó esélyt vagy most láttam rajta vagy most igazán akarja vagy most azt mondta hogy tényleg elmegy a másik és csak engem szeret/

Pár hét múlva a barát új csomag pzs-t vesz, a legjobb csokit és erős vörösbort. Mert a barát az barát.:)

Első blog bejegyzésem...

Egy kapcsolat nehéz dolog. Akármilyen okos, aranyos, vicces, szexi... mindenképpen nehéz. Rengeteg kompromisszumot, megbocsátást és elnézést igényel, legalábbis az én tapasztalataim szerint. Minden barátnőm máshogy áll a volt és leendő kapcsolataihoz. Van olyan akinek 2 hónap a rekordja, van olyan akinek 5 év... és mindkettőjük egyedül van jelenleg. Van olyan aki egyszerűen nem bírja a kötöttségeket, van olyan aki nem bír nélkülük élni. Számomra ez csupa rejtély. Mikor mehetünk biztosra? Van egyáltalán sírig tartó szerelem?

Hihetetlenül maximalista lévén nem egedem meg a hibákat, de csak magamnak nem. Megbocsátok, amikor senki sem tenné.. de csak addig a pontig. Addig a pontig amíg nem csalódom benne, amíg össze nem omlik bennem a világ, amíg le nem rombolja a hitem. Onnan viszont nincs visszaút, onnantól nincs megbocsátás... hiába a sírig tartó szerelem...

A legtöbb kapcsolat addig tart amíg harcolnak érte, amíg fontos. Abban a pillanatban, ahogy az egyik fél feladja, onnantól van halálra ítélve a kapcsolat. Nem biztos, hogy azonnal megy tönkre. Lehet, hogy még évekig együtt vannak... megszokásból. Annál rosszabb viszont nincs.. Rengeteg ilyet látni. Eltűnnek a titkos pillantások, az apró figyelmességek, a kósza ölelések, a meghittség.
Vajon milyen lenne a világ, ha nem adnánk fel? Akkor lenne sírig tartó szerelem?

Re: csak jó

Sokat gondolkodtam ezen! Szerintem a tökéletes nem létezik, kollektív pasifogalomként (mert ugye nem tetszik mindenkinek B.P., vannak J.D. pártiak is de ha a 2-t összegyúrod az már senkinek sem tetszik:)) sem és egyéni pasifogalom (mert hangulattól függ, hogy épp melyik fazon tetszik meg) szerint sem! Nekem pl. a pasijaim tök mások voltak! Mindegyik különleges volt valami miatt.

Ott van ugye az első látásra dolog. Ha tök átlagos a külseje és nem fog meg rajta semmi akkor lehet isten áldotta jó gyerek is, de semmi esélye. Ez tény! Ugye uraim ez viszont is így van? (a kérdés költő, mert a válasz bizonyított tény)

Aztán ott van az "elszállt a rózsaszín köd" dolog. Nálam ez elég gyorsan megtörténik. Szóval ha akkor nem kapok valami újat akkor jön a továbblépés. Tehát nem azért mert feltétlenül jobbat keresek, csak mert mást mint az előző.

Van az a mondás, hogy: "Minden pasi egyforma!" Ez is bizonyítja, hogy jobbat nem találhatunk.

És mi van azzal akinek a rossz kell?! Mi van azokkal a nőkkel, akik tudják, hogy nekik ilyen kapcsolatban nincs jövőjük és mégis, mégis visszamennek a rossz kapcsolatba??? Szerintem ő félnek továbblépni, félnek újítani. Mert mi van ha rosszabb lesz? Most szar? Akkor nem vagy olyan tehetséges hogy megint szart válassz! Ha mégis kifogtad megint, (:S) már van tapasztalat, gyorsabban továbblépsz.

Eszembe jutott még valami! Ugye a következővel jobb (ami nem igaz mert csak még új és más)! Ha szétmentek úgyis azt fogod mondani hogy: "És különben is az előző sokkal jobb volt!"

Szóval meddig keresheted a jobbat? Akár életed végéig! De nem pont mindet a hibái miatt szeretjük őket? Ettől lesznek mások. Van amelyiknek a hibáját jobban tolerálod, van amelyikét nem! Tehát nem jobb mert ugyanúgy van hibája! Ki kell próbálni, hogy azzal a hibával te tudsz-e együtt létezni. ha nem hát nem!

Az idő kérdése. Meddig van időnk? Amíg akarjuk. Ha te úgy érzed neked már csak két éved van hogy találj egy jobbat, akkor akárkit találsz az idő lejártakkor úgyis vele maradsz, mert lejárt az időd! Szerintem jobb csak úszni az árral és nem görcsösen kijelölni, hogy már csak 1 évem van. Szerintem a férfiakban amúgy is van egy olyan szerkezet, ami kiszűri a "görcsösen akaró nőt" és azzal nem foglalkoznak. Mert ugye azok nem olyan lazák és gondtalanok, nem lehet velük olyan jól szórakozni (ezt most a jó értelemben írtam).

összefoglalva: Mindenki keresse a neki való hibát! :D

csak jó?

Az az igazság, hogy legtöbbször van egy határozott képünk arról amit keresünk.
Legtöbbször nem találjuk meg.
Ma rájöttem, hogy nekem olyan férfi kell, mint az egyik legjobb barátom. A lényeg a mint-en van. Hiszen nem ő kell, hiszen ő csak egy barát.
Gyakran elgondolkozom, hogy mi lenne, ha most találkoznánk először. Talán egy életre szólna.
Aztán tovább keresgélek, de nem találok olyat. Másmilyet igen. Azzal is beérem. Mert hátha. És vele is jó. Persze, hogy jó. Aztán néha-néha megállok és végignézek az anyámon. Vajon ő kit keresett apum helyett? Vajon nem lett volna jobb, ha nem éri be a csak jó-val?
Meddig lehet azt mondani, hogy ez is jó és meddig van idő keresni a tökéletest?

Egyenjogúság kontra társadalmi normák

Tegyük fel tehát, hogy mindenki egyenlőnek születik. Mégis különbözünk. Fekete, fehér, sárga, barna, kicsi, nagy, fiú, lány. A barnának nem tetszik a fehér, a kicsi irigyli a nagyot.
A fiú védi a lányt, és a lány feltüzeli a fiút. Ez így van jól.
Ekkor azonban jön valaki és azt mondja: miért van ez így? nekem ez így nem jó!
És onnantól a lányok nem tüzelik a fiúkat és a fiúk nem védik a lányokat.
Mi történt?
Félre lett értve.
Az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy fel kell rúgni a szabályokat.
De előbb tisztázzuk a szabályok mibenlétét. Ezeket a szabályokat, társadalmi normákat nem mi írtuk. Ezek vannak. És nem lehet őket eltörölni, hiszen genetikailag így vagyunk kódolva. A kicsi mindig kicsi lesz, a lány mindig gyenge, a férfi mindig gyengédségre vágyó. Ezek tények, amiket vagy elfogadunk vagy küzdünk ellene feleslegesen. Mind ezeket a szabályokat tanuljuk gyerekként és mind ezek szerint élünk. Senki sem kivétel. Senki. Hiszen mind emberek vagyunk és az emberek ilyenek.
De akkor mit is jelent az egyenjogúság? Mit akar egy nő, amikor a kedvese fejéhez vágja, hogy vegyél számba, én is itt vagyok?
Hát pontosan ezt. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy elmondja mit gondol, hogy megpróbálja, hogy megtudja-e csinálni.
Mert elsősorban emberek vagyunk, egyforma emberek. És csak azután nők, férfiak, kicsik, nagyok, színesek.

Buli?

Szombat. Buli. Persze a fél családom ott lesz. Ergo: pasizás nuku.
Én azért előszedtem a repertoáromat, ahogy a nővérem mondaná. Egy fekete körömlakk, fésű, szemöldökcsipesz, némi szemceruza. Ennyi.
És ez is két és fél órámba tellett.
Mi lenne, ha ki is csípném magam?

Ady Endre: Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.