2008. október 3., péntek

Ady Endre: Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.


Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.


Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.


Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.


Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.


Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.


Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.


1 megjegyzés:

Mylady írta...

Elindultunk!
Nos ha ehhez a vershez hozzácsapjuk Az én menyasszonyom c. verset akkor már mindent elmondtunk arról, mit akarnak rólunk tudni és elvárni tőlünk a srácok :D