Az az igazság, hogy legtöbbször van egy határozott képünk arról amit keresünk.
Legtöbbször nem találjuk meg.
Ma rájöttem, hogy nekem olyan férfi kell, mint az egyik legjobb barátom. A lényeg a mint-en van. Hiszen nem ő kell, hiszen ő csak egy barát.
Gyakran elgondolkozom, hogy mi lenne, ha most találkoznánk először. Talán egy életre szólna.
Aztán tovább keresgélek, de nem találok olyat. Másmilyet igen. Azzal is beérem. Mert hátha. És vele is jó. Persze, hogy jó. Aztán néha-néha megállok és végignézek az anyámon. Vajon ő kit keresett apum helyett? Vajon nem lett volna jobb, ha nem éri be a csak jó-val?
Meddig lehet azt mondani, hogy ez is jó és meddig van idő keresni a tökéletest?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése