És miről is ? Oh, igen ott a jó válasz! Hát persze hogy a szex! :)
Most viszont érdekes kontextusban! Mégpedig: barátság ~ szex
Azt hiszem két hete történt az este. A szokásos dologgal indult. Kopogtak. Erre én: gyeeeereeee! Belépett a "szomszéd lány". Nem a szokásos hangulatban jött. Kérdése volt! Igen jelentős! És akkor egyszerűen nyersen, a maga valójában előadta a sztorit. Nem lepődtem meg, kicsit sem. Vagyis a tényen, az eseményen nem. De a kérdés, a következtetés, mely újabb kérdést szül...! Na az volt a fontos! Szóval nekem szegezte a kérdést: "Szerinted belefér a barátságba a szex???" A tekintetében benne volt az ő válasza, azt várta hogy igazoljam őt. De én a szokásos gondolkodásom okozta, szokásos formámat hoztam: Persze - mondtam.
Tudom nagyon sokan vagytok, akik szerint ez nem így van. Sőt biztos vannak, aki felháborodnak ezen a véleményen.
Ezért gondoljuk végig az én véleményem!
A barátság egy mély, nagyon mély igazi érzelem (személy szerint nekem sokkal, de sokkal többet jelent, mint a szerelem)! Barátjának az ember csak olyat választ, aki hasonlít rá, vonzódik a tulajdonságaihoz, akiben megbízhat, aki hű hozzá (érdekes módon én még soha egy barátomhoz sem voltam hűtlen, de a pasik...), akit megnyerőnek tart, akit valami apró de mégis fontos tulajdonság alapján kiemel a tömegből, miszerint Ő lesz Az! Ő lesz az én barátom. :)
Úgy gondolom ezért fér bele a szex. Mert ez egy annyira mély kapcsolat, hogy ha nem lesz több szex azt meg tudják beszélni, túl tudnak lépni rajta, ha meg lesz még akkor abból szerelem is lehet! Ha meg nem igazi, nem mély a barátság, akkor meg nem mindegy mi volt egy úgy sikerült éjszakán?
Beszéltünk Turullal a "mi lett volna ha érzésről"! Mondta, hogy őt ez megőrjíti! Azt írtam neki, hogy engem is foglalkoztat, de próbálom elnyomni, mert ha nem akkor folyton ezen agyalnék. Az embernek mindig van jó pár ilyen esete (egy buliban egy jó srác/csaj - odamenjek, vagy ne?)! Ha pl. megfordul a fejedben hogy hoppá, a barátomon milyen jól áll az az új pulcsi, és különben is olyan jól eltöltöttük az időt míg megvettük és hát ő ...! Akkor ha megtetted, ha megvolt a szex, tutira nem lesz "mi lett volna ha" ideggyötrés a fejedben! Mert akkor tudod, hogy nem ő lesz a férjed, csak örökre a legjobb barátod, ha meg összejött, akkor tudod, hogy akkor is jól kijöttök, ha 30 év múlva elmúlik a nagy láv! :)
Bevallom itt most mindenkinek! Velem is volt ilyen eset! Az fiú volt a legfontosabb nekem 2 évig, úgy érzem nagyon sokban hasonlít rám, ő az egyetlen aki igazán ki tud borítani (most már nem annyira mint mikor mindig együtt voltunk) . Egy idő után sokat gondoltam arra, hogy "mi lenne ha", de nem mertem megtenni. Nem ment! Féltem attól, hogy nem vagyok még elég komoly ahhoz, hogy minden csak Ő legyen, örökre csak Ő (bevallom ez még most is ijesztő), és féltem attól, hogy megbántom, és elveszítem. Nos nem történt meg, mégis elveszítettem, nem tűnt el de kikopott az életemből! Mi lett volna ha? Hát ezt soha nem tudjuk meg! Bepótolni nem lehet! De azt hiszem így szép így a jó! :)
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak egyéb hátráltató tényezők is!
Azt hiszem ez rokon érzés azzal, hogy vajon megtettem mindent? Az én hibám, hogy nem jött össze? Ha írok még egy smst? Vagy elfogadom a kvt? Ha nem vagyok makacs, és önfejű?
Na azt hiszem most ennyi! Fáradt vagyok!Elég sok minden történik mostanában! <3
Bárányos álmokat!
Most viszont érdekes kontextusban! Mégpedig: barátság ~ szex
Azt hiszem két hete történt az este. A szokásos dologgal indult. Kopogtak. Erre én: gyeeeereeee! Belépett a "szomszéd lány". Nem a szokásos hangulatban jött. Kérdése volt! Igen jelentős! És akkor egyszerűen nyersen, a maga valójában előadta a sztorit. Nem lepődtem meg, kicsit sem. Vagyis a tényen, az eseményen nem. De a kérdés, a következtetés, mely újabb kérdést szül...! Na az volt a fontos! Szóval nekem szegezte a kérdést: "Szerinted belefér a barátságba a szex???" A tekintetében benne volt az ő válasza, azt várta hogy igazoljam őt. De én a szokásos gondolkodásom okozta, szokásos formámat hoztam: Persze - mondtam.
Tudom nagyon sokan vagytok, akik szerint ez nem így van. Sőt biztos vannak, aki felháborodnak ezen a véleményen.
Ezért gondoljuk végig az én véleményem!
A barátság egy mély, nagyon mély igazi érzelem (személy szerint nekem sokkal, de sokkal többet jelent, mint a szerelem)! Barátjának az ember csak olyat választ, aki hasonlít rá, vonzódik a tulajdonságaihoz, akiben megbízhat, aki hű hozzá (érdekes módon én még soha egy barátomhoz sem voltam hűtlen, de a pasik...), akit megnyerőnek tart, akit valami apró de mégis fontos tulajdonság alapján kiemel a tömegből, miszerint Ő lesz Az! Ő lesz az én barátom. :)
Úgy gondolom ezért fér bele a szex. Mert ez egy annyira mély kapcsolat, hogy ha nem lesz több szex azt meg tudják beszélni, túl tudnak lépni rajta, ha meg lesz még akkor abból szerelem is lehet! Ha meg nem igazi, nem mély a barátság, akkor meg nem mindegy mi volt egy úgy sikerült éjszakán?
Beszéltünk Turullal a "mi lett volna ha érzésről"! Mondta, hogy őt ez megőrjíti! Azt írtam neki, hogy engem is foglalkoztat, de próbálom elnyomni, mert ha nem akkor folyton ezen agyalnék. Az embernek mindig van jó pár ilyen esete (egy buliban egy jó srác/csaj - odamenjek, vagy ne?)! Ha pl. megfordul a fejedben hogy hoppá, a barátomon milyen jól áll az az új pulcsi, és különben is olyan jól eltöltöttük az időt míg megvettük és hát ő ...! Akkor ha megtetted, ha megvolt a szex, tutira nem lesz "mi lett volna ha" ideggyötrés a fejedben! Mert akkor tudod, hogy nem ő lesz a férjed, csak örökre a legjobb barátod, ha meg összejött, akkor tudod, hogy akkor is jól kijöttök, ha 30 év múlva elmúlik a nagy láv! :)
Bevallom itt most mindenkinek! Velem is volt ilyen eset! Az fiú volt a legfontosabb nekem 2 évig, úgy érzem nagyon sokban hasonlít rám, ő az egyetlen aki igazán ki tud borítani (most már nem annyira mint mikor mindig együtt voltunk) . Egy idő után sokat gondoltam arra, hogy "mi lenne ha", de nem mertem megtenni. Nem ment! Féltem attól, hogy nem vagyok még elég komoly ahhoz, hogy minden csak Ő legyen, örökre csak Ő (bevallom ez még most is ijesztő), és féltem attól, hogy megbántom, és elveszítem. Nos nem történt meg, mégis elveszítettem, nem tűnt el de kikopott az életemből! Mi lett volna ha? Hát ezt soha nem tudjuk meg! Bepótolni nem lehet! De azt hiszem így szép így a jó! :)
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak egyéb hátráltató tényezők is!
Azt hiszem ez rokon érzés azzal, hogy vajon megtettem mindent? Az én hibám, hogy nem jött össze? Ha írok még egy smst? Vagy elfogadom a kvt? Ha nem vagyok makacs, és önfejű?
Na azt hiszem most ennyi! Fáradt vagyok!Elég sok minden történik mostanában! <3
Bárányos álmokat!
1 megjegyzés:
Velem is volt ilyen. Egy haverommal megbeszéltük, hogy mi most akkor megtesszük. A dologból nem lett szerelem, viszont nagyon szoros barátság alakult ki köztünk. Már többek voltunk egyszerű haveroknál. Jobban megismertük egymást. Én nem bántam meg. Szerintem belefér egy barátságba a szex.
A "mi lett volna ha"-feeling:
Hát csak annyit, hogy ha valamit meg akartunk tenni, de nem tettünk, akkor jobb nem is beszélni róla. Nekem úgy egy évvel ezelőtt bevalotta egy régi szerelmem, hogy ő sem volt közömbös. Azóta se tudtam magam túltenni ezen az információn. Inkább hallgatott volna.
Megjegyzés küldése