2009. március 20., péntek

nem értem

Alapvetően azt nem értem, hogy ha nem tetszik egy fiú, akkor minek csókolom meg? És ha megcsókolok egy fiút miért hiszi azt, hogy tetszik nekem?

2009. január 17., szombat

önbizalomhiány

Nemrég beszélgettem az erősebb nem egy határozott képviselőjével. A beszélgetésből kiderült, hogy számára vonzó egy nőben az önbizalom hiánya. Mégpedig azért - árulta el -, mert ha egy férfi a barátnőjénél eléri, hogy a lánynak önbizalma legyen, az valami csodás és páratlan dolog.

Elgondolkoztam ezen. Manapság a magabiztos, sikeres, tökéletes nő a trendi. Minden nő ilyennek akar látszani. Azt akarja mutatni, hogy sebezhetetlen és határozott, hogy őt aztán nem könnyű becserkészni, mert szilárd a védelme. De mire jó mindez?
Azt hiszem nem véletlen, hogy mi vagyunk a gyengébb nem. Nem véletlen, hogy az emberiség története során mindig mi voltunk azok, akiket meg kellett védeni. Mert a nő ilyen. Gyenge, és törékeny. És ezzel semmi baj sincs. Azt hiszem nem ártana ezt minden nőnek átgondolni. Merthát mire megyünk a szilárd védőbástyánkkal?
Most persze nem arról beszélek, hogy egy nő ne legyen határozott vagy ne legyen önbizalma. Sokkal inkább arról, hogy ne tettessük azt, ami nincs. Igenis minden nő törékeny és érzékeny lény. És szerintem semmi baj azzal, ha ezt kimutatjuk. Hiszen egy férfinak ez sokkal szimpatikusabb és vonzóbb lehet.

Mindenesetre nem árt végiggondolni, hogy miért is kell mindig a trendi nőt majmolni. Miért baj az, ha őszintén felvállaljuk, hogy érzékenyek és sebezhetőek vagyunk?

2008. december 5., péntek

csók

Találtam egy jó kis cikket férfiaknak! Itt elolvashatjátok! Sok sikert fiúk! :)

2008. december 4., csütörtök

megint írok

És miről is ? Oh, igen ott a jó válasz! Hát persze hogy a szex! :)
Most viszont érdekes kontextusban! Mégpedig: barátság ~ szex

Azt hiszem két hete történt az este. A szokásos dologgal indult. Kopogtak. Erre én: gyeeeereeee! Belépett a "szomszéd lány". Nem a szokásos hangulatban jött. Kérdése volt! Igen jelentős! És akkor egyszerűen nyersen, a maga valójában előadta a sztorit. Nem lepődtem meg, kicsit sem. Vagyis a tényen, az eseményen nem. De a kérdés, a következtetés, mely újabb kérdést szül...! Na az volt a fontos! Szóval nekem szegezte a kérdést: "Szerinted belefér a barátságba a szex???" A tekintetében benne volt az ő válasza, azt várta hogy igazoljam őt. De én a szokásos gondolkodásom okozta, szokásos formámat hoztam: Persze - mondtam.
Tudom nagyon sokan vagytok, akik szerint ez nem így van. Sőt biztos vannak, aki felháborodnak ezen a véleményen.
Ezért gondoljuk végig az én véleményem!
A barátság egy mély, nagyon mély igazi érzelem (személy szerint nekem sokkal, de sokkal többet jelent, mint a szerelem)! Barátjának az ember csak olyat választ, aki hasonlít rá, vonzódik a tulajdonságaihoz, akiben megbízhat, aki hű hozzá (érdekes módon én még soha egy barátomhoz sem voltam hűtlen, de a pasik...), akit megnyerőnek tart, akit valami apró de mégis fontos tulajdonság alapján kiemel a tömegből, miszerint Ő lesz Az! Ő lesz az én barátom. :)
Úgy gondolom ezért fér bele a szex. Mert ez egy annyira mély kapcsolat, hogy ha nem lesz több szex azt meg tudják beszélni, túl tudnak lépni rajta, ha meg lesz még akkor abból szerelem is lehet! Ha meg nem igazi, nem mély a barátság, akkor meg nem mindegy mi volt egy úgy sikerült éjszakán?
Beszéltünk Turullal a "mi lett volna ha érzésről"! Mondta, hogy őt ez megőrjíti! Azt írtam neki, hogy engem is foglalkoztat, de próbálom elnyomni, mert ha nem akkor folyton ezen agyalnék. Az embernek mindig van jó pár ilyen esete (egy buliban egy jó srác/csaj - odamenjek, vagy ne?)! Ha pl. megfordul a fejedben hogy hoppá, a barátomon milyen jól áll az az új pulcsi, és különben is olyan jól eltöltöttük az időt míg megvettük és hát ő ...! Akkor ha megtetted, ha megvolt a szex, tutira nem lesz "mi lett volna ha" ideggyötrés a fejedben! Mert akkor tudod, hogy nem ő lesz a férjed, csak örökre a legjobb barátod, ha meg összejött, akkor tudod, hogy akkor is jól kijöttök, ha 30 év múlva elmúlik a nagy láv! :)

Bevallom itt most mindenkinek! Velem is volt ilyen eset! Az fiú volt a legfontosabb nekem 2 évig, úgy érzem nagyon sokban hasonlít rám, ő az egyetlen aki igazán ki tud borítani (most már nem annyira mint mikor mindig együtt voltunk) . Egy idő után sokat gondoltam arra, hogy "mi lenne ha", de nem mertem megtenni. Nem ment! Féltem attól, hogy nem vagyok még elég komoly ahhoz, hogy minden csak Ő legyen, örökre csak Ő (bevallom ez még most is ijesztő), és féltem attól, hogy megbántom, és elveszítem. Nos nem történt meg, mégis elveszítettem, nem tűnt el de kikopott az életemből! Mi lett volna ha? Hát ezt soha nem tudjuk meg! Bepótolni nem lehet! De azt hiszem így szép így a jó! :)
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak egyéb hátráltató tényezők is!


Azt hiszem ez rokon érzés azzal, hogy vajon megtettem mindent? Az én hibám, hogy nem jött össze? Ha írok még egy smst? Vagy elfogadom a kvt? Ha nem vagyok makacs, és önfejű?

Na azt hiszem most ennyi! Fáradt vagyok!Elég sok minden történik mostanában! <3
Bárányos álmokat!

Minden mindegy?

Nahát... Úgy érzem a lelkesedés kissé alábhagyott.
De nem az enyém!!!!!!!!!!!!:)

Mit ad Isten, semmi nem történt velem, amit érdemes lenne megírni. De azért akadt egy-két gondolatom. Így hát megosztom!

Múltkor DC-ben voltam a Fülessel meg persze a drága Perditámmal. Füles meglátása az estéről az volt, hogy egy érdemes pasi sem volt jelen, valamint, hogy neki már mindegy ki dugja. Ezen elgondolkoztam. Én azért nem voltam ennyire pesszimista. Legalább egy pasit láttam, akivel... Na igen... Persze ő már régóta imádatom tárgya és mint ilyen az is marad halálomig. Mondtam is a Perditának, hogy én most bizony odamegyek és megcsókolom, aztán közlöm vele, hogy ne legyen ennyire depresszív. Aztán nem mentem oda, hanem visszamentünk a Fülesék albijába és dumáltunk meg aludtunk. Ugyanezen estén Perdita elsírta nekem panaszát, amit nem fejtek ki, mert nem az én dolgom kiírni. Az övé lenne, de ő nem ás ilyen mélyre, nehogy észrevegye, amit már ő is tud.
Na mindegy! Azért visszatérnék Füles megjegyzésére: nekem már mindegy, csak f... legyen. Persze nem így mondta.
Tényleg mindegy lenne?
Lehet naív vagyok, de Anita Blake egy megjegyzése jut eszembe: Én olyan nő vagyok, aki a testével együtt a szívét is odaadja.
Hát én is ilyen vagyok. Nekem nem mindegy! Persze aztán lehet, hogy elmúlnak az érzések. Lehet, hogy csak arra az estére szólnak, de akkor sem mindegy!
Az égbe fel a szív emel, csak szerelem kell!
Persze lehet, hogy holnap már rá tudnék erre cáfolni. De most így érzem!

2008. november 6., csütörtök

Vavyan Fable: Nászjelentés

Jandra Martens érzékeny, ám roppant humoros személyiséggel megáldott, átlagos, huszonéves nő. Nem vágyik sokra, csak a mindent elsöprő örök szerelemre és persze a frigyelésre. Meg is találja élete szerelemét egy roppant tehetséges, gyönyörű színész személyében. Selwyn már-már tökéletes, leszámítva a drogproblémáit és a színészi allűröktől nem mentes házaséletét. Sajnos a másik fél Jandra. A regény az ő házasságukról szól. A történetet színesíti öt pozitívan furcsa barátnő és a rendőr Jamal, aki végül az örökkön-örökké ígéretével újra kiházasítja Jandrát, persze saját magához.
A regény nem tipikus szerelmes regény, hiszen nem a szerelemet és a házassághoz vezető utat írja le, hanem magát a rossz házasságot és annak ellenpéldáit. Persze a humor sem maradhat ki egy Fable regényből.
Ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki úgy érzi a szerelemnek már minden oldalát ismeri és sem író, sem költő nem tud már újat nyújtani neki ebben a témában.
Végezetül néhány kedvcsináló idézet:
"Annak a zokninak már saját személyisége volt."
"Nyitva van a zárt osztály."
"A terhes nők miért fogják két kézzel a hasukat? Ha nem fognák, leesne?
"Velencei tükör nem veri úgy vissza a fényt, mint én a lánykérést."
"A többire boruljon radír."
"Engem! Egy férfi! Oltár elé! Hát nem hátborzongató?!"
"a DugjFelBeiszom tampon érzékivé, magabiztossá és ellenállhatatlanná tesz."
"Ezennel megalapítom a Lopótök Kommandót!"
"Bár sosem voltam biológia szakos, azt azért gyanítom, hogy ivartalanítás után a hímek nem kezdenek el szülni."
"Fogtam a legdaliásabb gyertyapéldányt. Elfújtam, picit bekentem ránctalanító krémmel, és állatira félreléptem vele!"
"Ez a strici gyertya úgy tört ketté, hogy közben elnyírta a kanócot!"

2008. november 5., szerda

Búcsúszex-Igen vagy nem?

Az ember életében mindig van olyan pillanat, amikor el kell engednie azt, akit szeret. A szétválás okai persze változnak ill. változhatnak, de mi lenne, ha kellemesebb élménnyé válna a szakítás? Ha még egy nagy, forró ölelésben teljesedne ki?
A búcsúszex fogalmával először a SzakítósBlogon találkoztam. Igazából nem gondolkoztam el a szó súlyos voltán, mert nem érintett a dolog, de mostanában egyre többet gondolok a legutolsó exemre, aki istencsászár volt az ágyban. Igaz, egy utolsó szemét címkével illethetném, mert sms-ben szakított velem, de ezt ellensúlyozza a szexuális aktivitása. Felmerült tehát bennem a gondolat, mi lenne, ha még egy utolsó közös órában egyesülnénk egymással? Mivel általában minden férfi a farkával gondolkodik, nem lenne nehéz erre rávenni, ráadásul pénteken egyedül leszek otthon, de miután megtettem, hogy tudok majd a tükörbe nézni? Jól fogom-e magam érezni, vagy csak saját magamat alázom meg? Jó kérdés.
Rá kell jönnöm, hogy ez egy elég rázós téma. Ha érzelmileg nem függsz a másiktól, akkor talán jól is elsülhet, de ha még szerelmes vagy, akkor nem szabad megtenned, mert utána neked lesz rossz, egyre több újabb "búcsúszexre" vágysz majd, a pasi meg kihasznál, mert neki nagyjából mindegy, hogy kivel létesít szexuális kapcsolatot.
A helyzetet bonyolítja, ha nem tudod, mit is érzel. Én meg abszolút nem tudom. A múlt pénteken nagyon részegen kinyitottam a telefonomat, sms-t akartam írni az exnek, aztán rámeredtem a képernyőre, mosolyogva becsuktam, és eltettem a zsebembe. Talán akkor nem akartam hülyét csinálni magamból. Viszont most hívnak az ösztönök. Egyre erőteljesebben. És csak az a kérdés jár a fejemben: Búcsúszex, igen vagy nem?

vegyület

Most csak a lényeget írom: a szerelem fenil-etilamin (FEA) - azaz 8 szén atom, 11 hidrogén atom és 1 nitrogén atom alkotta vegyület, egy opiátokhoz hasonló anyag!!!
Ennyi az egész! Nem valami flancos, magasztos, felsőbbrendű dolog! :D

Akit érdekelnek a részletek: 3. évezred 2008. november 60. o-tól

Perverz vagy sem???

Ma szex és new york napot tartottunk a legjobb barátnőmmel. A téma a szex, a párkapcsolatok és a szingli-lét.
Terítékre került néhány aberráció is. Úgy mint az egymásra pisilés, a törpe komplexus, a kisfasz-nagyfasz...
Elgondolkodtam a mai világon. Tényleg ennyi perverz ember lenne?
Persze ez csak film. De akkor is! Vajon a mi korunk termelte ki ezeket a furcsaságokat vagy azok már régen is léteztek csak nem beszéltek róluk? Egyáltalán mitől lesz valami perverz vagy elítélendő? A homoszexuálisokat elítélik csak azért mert felvállalják magukat, de engem lehurrognak a pasik, ha azt mondom a fenekem tabu! Pedig hát!
A nyáron együtt dolgoztam egy nagyon érdekes csajszival. Nem sokat voltunk kettesben. Konkrétan két napot. De az alatt a két nap alatt jobban felvilágosultam mint a gimiben négy év alatt. Sok mindenről nagyon sok mindent tudott. A szex biológiai oldalával teljesen tisztában volt. Bevallom kissé zavarban voltam a tudatlanságom miatt. Aztán megkérdeztem, hogy volt-e már orgazmusa. Azt mondta, hogy nem, pedig két éve van barátja. Ezen igencsak elgondolkoztam. Vajon a tudás olykor nem korlátozó tényező? Ha belegondolok hogy mit is csinálok és mivel és hogyan attól jobb lesz nekem? Nem az érzés lenne a lényeg?
Mostanában beszélgettem néhány férfival a szexualitásról. Elvárások, szokások, izgató dolgok. Ilyesmi. Azt hiszem nem értem a lényeget. Valahol lemaradtam a középiskolai szerelembálványozásnál. Nekem az érzés a lényeg. Nem a póz. Jobb lesz a szeretkezés attól, hogy lehetetlen pózokban, sokszor megalázó dolgokat művelünk? Nem az lenne a lényeg, hogy mit érzünk és éreztetünk? Hát a feromonok hol vannak? Egyáltalán mi értelme van még érezni valamit is? Hiszen úgyis az a lényeg, hogy szopok vagy sem!
Persze ez most skatulyázás. Persze ez nem átlag. Persze...
Mégis néha elgondolkodom. Vajon a poposzex és az orális kielégítés nem aberráció? Ha társadalmilag elfogadott lesz valami akkor az már jó is mindenkinek?
Ha nekem nem teljesen sima az intim szférám akkor már nem is vagyok nő? Vagy - teszem azt - trendi nő? A pedofilok is a simát szeretik, mégis elítélik őket.
Hol a határ a perverz és a nem perverz között???
Egyszer a turulvsperditá-n kijelentettem, hogy szeretnék egyszer szeretkezni marilyn manson sweet dreams című számára. Valaki azt mondta, hogy ez már-már perverz. Szerintem nem az. Viszont a poposzexet nem kultiválom. Ezért meg trendtelen vagyok.
Azt hiszem erről a témáról mindenkinek más a véleménye és mindenkinek más a perverz. De mi az ami mindenkinek elfogadott és mi az ami mindenkinek perverz? Ebben a témában is a társadalom dönt helyettünk? Ha valami elfogadott lesz akkor nekem is csinálnom kell?

2008. november 3., hétfő

Szex és egy kis pánik

A minap beszélgettem egy barátnőmmel msn-en. Persze a téma a szex volt és a pasik. Elmesélte, hogy majdnem lefeküdt egy sráccal, de mire ő pucér lett, addigra a srác már nem volt nemzőképes. Lekonyult.
A srác állítása szerint bepánikolt. Persze van ilyen. Persze…
És persze ilyenkor a nők a gonoszak, ha ezen nevetnek, vagy ezt kibeszélik.
Pedig ha az ember belegondol, iszonyatosan bántó dolog, ha nem kívánnak minket.
Miközben erről beszélgettünk eszembe jutott a randim. A randim, ami néhány hete volt.
A srác nem egy adonisz, de valami megfogott benne. Talán a humora, talán a szexuális kisugárzása, talán a nyelvpirszinge. Nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy a randi után lemondta a következő találkozót és két hétig nem keresett. Most viszont megint írt. Persze azt akarja. A többi majd elválik.
Mondtam neki, hogy azért van bennem egy tüske. Megbántott és ezt nehéz jóvá tenni.
Mindenesetre adok neki még egy esélyt.
Ki tudja?
Persze mondtam a barátnőmnek, hogy adjon még egy esélyt a fiúnak, legalább nem sérülne akkorát a srác. A barátnőm azt mondta, hogy de ő sérülne helyette. Igazat adtam neki.
Nehéz igazságot tenni. Egy ilyen szituációban mindig sérül valamelyik fél.
Igazából azt hiszem a legjobb őszintének lenni. Talán ha elmondjuk a másiknak hogy mi bánt minket és megkérdezzük, hogy ő miért bántott, akkor segíthetünk magunkon. Nekem használt.
De ehhez bátorság kell.