Tegyük fel tehát, hogy mindenki egyenlőnek születik. Mégis különbözünk. Fekete, fehér, sárga, barna, kicsi, nagy, fiú, lány. A barnának nem tetszik a fehér, a kicsi irigyli a nagyot.
A fiú védi a lányt, és a lány feltüzeli a fiút. Ez így van jól.
Ekkor azonban jön valaki és azt mondja: miért van ez így? nekem ez így nem jó!
És onnantól a lányok nem tüzelik a fiúkat és a fiúk nem védik a lányokat.
Mi történt?
Félre lett értve.
Az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy fel kell rúgni a szabályokat.
De előbb tisztázzuk a szabályok mibenlétét. Ezeket a szabályokat, társadalmi normákat nem mi írtuk. Ezek vannak. És nem lehet őket eltörölni, hiszen genetikailag így vagyunk kódolva. A kicsi mindig kicsi lesz, a lány mindig gyenge, a férfi mindig gyengédségre vágyó. Ezek tények, amiket vagy elfogadunk vagy küzdünk ellene feleslegesen. Mind ezeket a szabályokat tanuljuk gyerekként és mind ezek szerint élünk. Senki sem kivétel. Senki. Hiszen mind emberek vagyunk és az emberek ilyenek.
De akkor mit is jelent az egyenjogúság? Mit akar egy nő, amikor a kedvese fejéhez vágja, hogy vegyél számba, én is itt vagyok?
Hát pontosan ezt. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy elmondja mit gondol, hogy megpróbálja, hogy megtudja-e csinálni.
Mert elsősorban emberek vagyunk, egyforma emberek. És csak azután nők, férfiak, kicsik, nagyok, színesek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szerintem nagyon igazad van.
Bár hozzá tennék valamit, vagy inkább a véleményed kérném, ebben a kérdésben.
Az egyenlőség a legfonotsabb kérdése a feminizmusnak...
És tényleg félre lett értve szerintem is... Én is úgy gondolom, hogy attól vagyok egyenlő egy férfihoz képest, hogy nekem is jogom van a szuverén gonolataim, kívánságaim kifejezéseihez. És ami szintén fotos még szerintem ebben a kérdésden, hogy jogom van a férfit férfiként kezelni és elvárni, hogy ő nőként kezeljen, és ez utóbbi ne egy pejoratív értelme legyen a nőnek, mely szerint a nő egy alsóbb rendű lény...
De bennem felvetődik ilyenkor egy kérdés is, hogy vajon mi nők mért nem elégedtünk meg azzal, hogy tanulhatunk, szavazhatunk, és ha szeretnénk dolgozhatunk is... Mért kell minden áron kariert építenünk, adott esetben férfi munkát is végeznük, miközben a korábbi szerepeink is rajtunk ragadtak, és ha őszinték vagyunk zavar minket egy olyan pasi aki többet főz, mos, takarít és foglalkozik a gyerekünkkel, mint mi... Vagyis a nagy egyenjogúságunkkal sokszor hátrányba hozzuk magunkat?! Kiváncsi vagyok, hogy ezt te hogy gondolod.
először is: feminizmus? szerintem egy szót sem írtam a feminizmusról!
2."Vagyis a nagy egyenjogúságunkkal sokszor hátrányba hozzuk magunkat?!"
Nos én úgy gondolom, hogy a nagy egyenjógúságban mindenki döntse el maga, hogy meddig megy el. Hogy karriert épít és hagyja a férfit mosni, főzni vagy inkább támogatja a férjét és ő marad otthon a gyerekekkel. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.
A lényeg nem az hogy hogyan döntünk, mert az mindenkinek a saját szíve-joga. A lényeg, hogy legyen esélyünk dönteni. Hogy ne egy olyan világban éljünk, ahol a szerepek előre ki vannak osztva.
Bár néha elgondolkodom, hogy mennyivel könnyebb lehetett egy előre kijelölt úton végigmenni. De ez más téma. Ez ma már szerintem nem is lehet téma, mert minden az egyéntől függ. A mai világban olyan szerepet kaptunk, hogy magunk döntsünk. Talán jól hangzik, de szerintem ez sokkal nehezebb. Mindenesetre így kell élnünk és akár tetszik, akár nem, ezt mind a férfiaknak, mind a nőknek el kell fogadniuk. Ma már nem teheti meg senki, hogy ne döntsön a sorsa felett.
Bár lehet, hogy ezzel is tudnék vitatkozni egy másik időpontban, egy másik hangulatban.
Most így gondoltam.
Megjegyzés küldése