A szerelem öl, butít és nyomorba dönt!

Mindig is ezt az elvet vallottam! És fogom is, míg meg nem halok!!! Szerintem az élet nagy igazsága!
Az utóbbi időben egyre több olyan embert látok, akiket nagyon megvisel a szerelem. Mindenki szenved.Vannak nők, akik túl sokat engednek meg a pasinak. Túl sokat várnak tőle. Túl sokat remélnek tőle. Mindent de mindet (tényleg úgy higgyétek el h mindent) odaadnának érte. Tudom ez nem is lenne baj, ha mindezt viszonoznák! De NEM és ők is tudják az eszükkel hogy NEM, ezt soha nem fogják visszakapni. ÉS mégis, mégis!!! Mert a nőknek a szívük a döntő. Hiába az ész, ha a női szív szerelmes!
Ők soha nem fognak kapni semmit a férfitól, semmit de semmit, mert a kapcsolat kilátástalan, reménytelen (vagy talán mégsem, ha adok még egy esélyt?) és nincs jövője(vagy talán mégis ha még várok egy kicsit?).
Gondolatok melyek csak táplálják a női szívet, a fájdalmas érzéseket, azt hogy megtapasztald az igaz barátságot! Mert egy barát mindig meghallgat, minden ballépés után kezét és a legpuhább papírzsepit nyújtja. De ezért megsúgja, hogy én előre szóltam! És ugye te is tudtad?
A válasz csak ennyi: "Igen tudtam! De tudod azt mondta... De soha, soha többet nem lesz ilyen!! Nem fog megint kihasználni! Csak még egyszer beszélek vele és ezt megmondom neki."
A barát azt mondja: "Szerintem szenvedtél eleget az elmúlt években! Szerintem hagyd, jobb lesz kilépni, elfelejteni!"
A válasz: "Jó, így lesz a legjobb!"
Másnap:
-"Elmentem és megmondtam neki! De olyan kedves volt, megígérte, hogy..."
-"És te...?"
-"Nem, nem úgy van ahogy gondolod! Most én használom ki őt!" /Itt állhatna az is hogy most adok neki egy utolsó tényleg utolsó esélyt vagy most láttam rajta vagy most igazán akarja vagy most azt mondta hogy tényleg elmegy a másik és csak engem szeret/

Pár hét múlva a barát új csomag pzs-t vesz, a legjobb csokit és erős vörösbort. Mert a barát az barát.:)

Első blog bejegyzésem...

Egy kapcsolat nehéz dolog. Akármilyen okos, aranyos, vicces, szexi... mindenképpen nehéz. Rengeteg kompromisszumot, megbocsátást és elnézést igényel, legalábbis az én tapasztalataim szerint. Minden barátnőm máshogy áll a volt és leendő kapcsolataihoz. Van olyan akinek 2 hónap a rekordja, van olyan akinek 5 év... és mindkettőjük egyedül van jelenleg. Van olyan aki egyszerűen nem bírja a kötöttségeket, van olyan aki nem bír nélkülük élni. Számomra ez csupa rejtély. Mikor mehetünk biztosra? Van egyáltalán sírig tartó szerelem?

Hihetetlenül maximalista lévén nem egedem meg a hibákat, de csak magamnak nem. Megbocsátok, amikor senki sem tenné.. de csak addig a pontig. Addig a pontig amíg nem csalódom benne, amíg össze nem omlik bennem a világ, amíg le nem rombolja a hitem. Onnan viszont nincs visszaút, onnantól nincs megbocsátás... hiába a sírig tartó szerelem...

A legtöbb kapcsolat addig tart amíg harcolnak érte, amíg fontos. Abban a pillanatban, ahogy az egyik fél feladja, onnantól van halálra ítélve a kapcsolat. Nem biztos, hogy azonnal megy tönkre. Lehet, hogy még évekig együtt vannak... megszokásból. Annál rosszabb viszont nincs.. Rengeteg ilyet látni. Eltűnnek a titkos pillantások, az apró figyelmességek, a kósza ölelések, a meghittség.
Vajon milyen lenne a világ, ha nem adnánk fel? Akkor lenne sírig tartó szerelem?

Re: csak jó

Sokat gondolkodtam ezen! Szerintem a tökéletes nem létezik, kollektív pasifogalomként (mert ugye nem tetszik mindenkinek B.P., vannak J.D. pártiak is de ha a 2-t összegyúrod az már senkinek sem tetszik:)) sem és egyéni pasifogalom (mert hangulattól függ, hogy épp melyik fazon tetszik meg) szerint sem! Nekem pl. a pasijaim tök mások voltak! Mindegyik különleges volt valami miatt.

Ott van ugye az első látásra dolog. Ha tök átlagos a külseje és nem fog meg rajta semmi akkor lehet isten áldotta jó gyerek is, de semmi esélye. Ez tény! Ugye uraim ez viszont is így van? (a kérdés költő, mert a válasz bizonyított tény)

Aztán ott van az "elszállt a rózsaszín köd" dolog. Nálam ez elég gyorsan megtörténik. Szóval ha akkor nem kapok valami újat akkor jön a továbblépés. Tehát nem azért mert feltétlenül jobbat keresek, csak mert mást mint az előző.

Van az a mondás, hogy: "Minden pasi egyforma!" Ez is bizonyítja, hogy jobbat nem találhatunk.

És mi van azzal akinek a rossz kell?! Mi van azokkal a nőkkel, akik tudják, hogy nekik ilyen kapcsolatban nincs jövőjük és mégis, mégis visszamennek a rossz kapcsolatba??? Szerintem ő félnek továbblépni, félnek újítani. Mert mi van ha rosszabb lesz? Most szar? Akkor nem vagy olyan tehetséges hogy megint szart válassz! Ha mégis kifogtad megint, (:S) már van tapasztalat, gyorsabban továbblépsz.

Eszembe jutott még valami! Ugye a következővel jobb (ami nem igaz mert csak még új és más)! Ha szétmentek úgyis azt fogod mondani hogy: "És különben is az előző sokkal jobb volt!"

Szóval meddig keresheted a jobbat? Akár életed végéig! De nem pont mindet a hibái miatt szeretjük őket? Ettől lesznek mások. Van amelyiknek a hibáját jobban tolerálod, van amelyikét nem! Tehát nem jobb mert ugyanúgy van hibája! Ki kell próbálni, hogy azzal a hibával te tudsz-e együtt létezni. ha nem hát nem!

Az idő kérdése. Meddig van időnk? Amíg akarjuk. Ha te úgy érzed neked már csak két éved van hogy találj egy jobbat, akkor akárkit találsz az idő lejártakkor úgyis vele maradsz, mert lejárt az időd! Szerintem jobb csak úszni az árral és nem görcsösen kijelölni, hogy már csak 1 évem van. Szerintem a férfiakban amúgy is van egy olyan szerkezet, ami kiszűri a "görcsösen akaró nőt" és azzal nem foglalkoznak. Mert ugye azok nem olyan lazák és gondtalanok, nem lehet velük olyan jól szórakozni (ezt most a jó értelemben írtam).

összefoglalva: Mindenki keresse a neki való hibát! :D

csak jó?

Az az igazság, hogy legtöbbször van egy határozott képünk arról amit keresünk.
Legtöbbször nem találjuk meg.
Ma rájöttem, hogy nekem olyan férfi kell, mint az egyik legjobb barátom. A lényeg a mint-en van. Hiszen nem ő kell, hiszen ő csak egy barát.
Gyakran elgondolkozom, hogy mi lenne, ha most találkoznánk először. Talán egy életre szólna.
Aztán tovább keresgélek, de nem találok olyat. Másmilyet igen. Azzal is beérem. Mert hátha. És vele is jó. Persze, hogy jó. Aztán néha-néha megállok és végignézek az anyámon. Vajon ő kit keresett apum helyett? Vajon nem lett volna jobb, ha nem éri be a csak jó-val?
Meddig lehet azt mondani, hogy ez is jó és meddig van idő keresni a tökéletest?

Egyenjogúság kontra társadalmi normák

Tegyük fel tehát, hogy mindenki egyenlőnek születik. Mégis különbözünk. Fekete, fehér, sárga, barna, kicsi, nagy, fiú, lány. A barnának nem tetszik a fehér, a kicsi irigyli a nagyot.
A fiú védi a lányt, és a lány feltüzeli a fiút. Ez így van jól.
Ekkor azonban jön valaki és azt mondja: miért van ez így? nekem ez így nem jó!
És onnantól a lányok nem tüzelik a fiúkat és a fiúk nem védik a lányokat.
Mi történt?
Félre lett értve.
Az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy fel kell rúgni a szabályokat.
De előbb tisztázzuk a szabályok mibenlétét. Ezeket a szabályokat, társadalmi normákat nem mi írtuk. Ezek vannak. És nem lehet őket eltörölni, hiszen genetikailag így vagyunk kódolva. A kicsi mindig kicsi lesz, a lány mindig gyenge, a férfi mindig gyengédségre vágyó. Ezek tények, amiket vagy elfogadunk vagy küzdünk ellene feleslegesen. Mind ezeket a szabályokat tanuljuk gyerekként és mind ezek szerint élünk. Senki sem kivétel. Senki. Hiszen mind emberek vagyunk és az emberek ilyenek.
De akkor mit is jelent az egyenjogúság? Mit akar egy nő, amikor a kedvese fejéhez vágja, hogy vegyél számba, én is itt vagyok?
Hát pontosan ezt. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy elmondja mit gondol, hogy megpróbálja, hogy megtudja-e csinálni.
Mert elsősorban emberek vagyunk, egyforma emberek. És csak azután nők, férfiak, kicsik, nagyok, színesek.

Buli?

Szombat. Buli. Persze a fél családom ott lesz. Ergo: pasizás nuku.
Én azért előszedtem a repertoáromat, ahogy a nővérem mondaná. Egy fekete körömlakk, fésű, szemöldökcsipesz, némi szemceruza. Ennyi.
És ez is két és fél órámba tellett.
Mi lenne, ha ki is csípném magam?

Ady Endre: Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.