2008. december 5., péntek
2008. december 4., csütörtök
megint írok
És miről is ? Oh, igen ott a jó válasz! Hát persze hogy a szex! :)
Most viszont érdekes kontextusban! Mégpedig: barátság ~ szex
Azt hiszem két hete történt az este. A szokásos dologgal indult. Kopogtak. Erre én: gyeeeereeee! Belépett a "szomszéd lány". Nem a szokásos hangulatban jött. Kérdése volt! Igen jelentős! És akkor egyszerűen nyersen, a maga valójában előadta a sztorit. Nem lepődtem meg, kicsit sem. Vagyis a tényen, az eseményen nem. De a kérdés, a következtetés, mely újabb kérdést szül...! Na az volt a fontos! Szóval nekem szegezte a kérdést: "Szerinted belefér a barátságba a szex???" A tekintetében benne volt az ő válasza, azt várta hogy igazoljam őt. De én a szokásos gondolkodásom okozta, szokásos formámat hoztam: Persze - mondtam.
Tudom nagyon sokan vagytok, akik szerint ez nem így van. Sőt biztos vannak, aki felháborodnak ezen a véleményen.
Ezért gondoljuk végig az én véleményem!
A barátság egy mély, nagyon mély igazi érzelem (személy szerint nekem sokkal, de sokkal többet jelent, mint a szerelem)! Barátjának az ember csak olyat választ, aki hasonlít rá, vonzódik a tulajdonságaihoz, akiben megbízhat, aki hű hozzá (érdekes módon én még soha egy barátomhoz sem voltam hűtlen, de a pasik...), akit megnyerőnek tart, akit valami apró de mégis fontos tulajdonság alapján kiemel a tömegből, miszerint Ő lesz Az! Ő lesz az én barátom. :)
Úgy gondolom ezért fér bele a szex. Mert ez egy annyira mély kapcsolat, hogy ha nem lesz több szex azt meg tudják beszélni, túl tudnak lépni rajta, ha meg lesz még akkor abból szerelem is lehet! Ha meg nem igazi, nem mély a barátság, akkor meg nem mindegy mi volt egy úgy sikerült éjszakán?
Beszéltünk Turullal a "mi lett volna ha érzésről"! Mondta, hogy őt ez megőrjíti! Azt írtam neki, hogy engem is foglalkoztat, de próbálom elnyomni, mert ha nem akkor folyton ezen agyalnék. Az embernek mindig van jó pár ilyen esete (egy buliban egy jó srác/csaj - odamenjek, vagy ne?)! Ha pl. megfordul a fejedben hogy hoppá, a barátomon milyen jól áll az az új pulcsi, és különben is olyan jól eltöltöttük az időt míg megvettük és hát ő ...! Akkor ha megtetted, ha megvolt a szex, tutira nem lesz "mi lett volna ha" ideggyötrés a fejedben! Mert akkor tudod, hogy nem ő lesz a férjed, csak örökre a legjobb barátod, ha meg összejött, akkor tudod, hogy akkor is jól kijöttök, ha 30 év múlva elmúlik a nagy láv! :)
Bevallom itt most mindenkinek! Velem is volt ilyen eset! Az fiú volt a legfontosabb nekem 2 évig, úgy érzem nagyon sokban hasonlít rám, ő az egyetlen aki igazán ki tud borítani (most már nem annyira mint mikor mindig együtt voltunk) . Egy idő után sokat gondoltam arra, hogy "mi lenne ha", de nem mertem megtenni. Nem ment! Féltem attól, hogy nem vagyok még elég komoly ahhoz, hogy minden csak Ő legyen, örökre csak Ő (bevallom ez még most is ijesztő), és féltem attól, hogy megbántom, és elveszítem. Nos nem történt meg, mégis elveszítettem, nem tűnt el de kikopott az életemből! Mi lett volna ha? Hát ezt soha nem tudjuk meg! Bepótolni nem lehet! De azt hiszem így szép így a jó! :)
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak egyéb hátráltató tényezők is!
Azt hiszem ez rokon érzés azzal, hogy vajon megtettem mindent? Az én hibám, hogy nem jött össze? Ha írok még egy smst? Vagy elfogadom a kvt? Ha nem vagyok makacs, és önfejű?
Na azt hiszem most ennyi! Fáradt vagyok!Elég sok minden történik mostanában! <3
Bárányos álmokat!
Most viszont érdekes kontextusban! Mégpedig: barátság ~ szex
Azt hiszem két hete történt az este. A szokásos dologgal indult. Kopogtak. Erre én: gyeeeereeee! Belépett a "szomszéd lány". Nem a szokásos hangulatban jött. Kérdése volt! Igen jelentős! És akkor egyszerűen nyersen, a maga valójában előadta a sztorit. Nem lepődtem meg, kicsit sem. Vagyis a tényen, az eseményen nem. De a kérdés, a következtetés, mely újabb kérdést szül...! Na az volt a fontos! Szóval nekem szegezte a kérdést: "Szerinted belefér a barátságba a szex???" A tekintetében benne volt az ő válasza, azt várta hogy igazoljam őt. De én a szokásos gondolkodásom okozta, szokásos formámat hoztam: Persze - mondtam.
Tudom nagyon sokan vagytok, akik szerint ez nem így van. Sőt biztos vannak, aki felháborodnak ezen a véleményen.
Ezért gondoljuk végig az én véleményem!
A barátság egy mély, nagyon mély igazi érzelem (személy szerint nekem sokkal, de sokkal többet jelent, mint a szerelem)! Barátjának az ember csak olyat választ, aki hasonlít rá, vonzódik a tulajdonságaihoz, akiben megbízhat, aki hű hozzá (érdekes módon én még soha egy barátomhoz sem voltam hűtlen, de a pasik...), akit megnyerőnek tart, akit valami apró de mégis fontos tulajdonság alapján kiemel a tömegből, miszerint Ő lesz Az! Ő lesz az én barátom. :)
Úgy gondolom ezért fér bele a szex. Mert ez egy annyira mély kapcsolat, hogy ha nem lesz több szex azt meg tudják beszélni, túl tudnak lépni rajta, ha meg lesz még akkor abból szerelem is lehet! Ha meg nem igazi, nem mély a barátság, akkor meg nem mindegy mi volt egy úgy sikerült éjszakán?
Beszéltünk Turullal a "mi lett volna ha érzésről"! Mondta, hogy őt ez megőrjíti! Azt írtam neki, hogy engem is foglalkoztat, de próbálom elnyomni, mert ha nem akkor folyton ezen agyalnék. Az embernek mindig van jó pár ilyen esete (egy buliban egy jó srác/csaj - odamenjek, vagy ne?)! Ha pl. megfordul a fejedben hogy hoppá, a barátomon milyen jól áll az az új pulcsi, és különben is olyan jól eltöltöttük az időt míg megvettük és hát ő ...! Akkor ha megtetted, ha megvolt a szex, tutira nem lesz "mi lett volna ha" ideggyötrés a fejedben! Mert akkor tudod, hogy nem ő lesz a férjed, csak örökre a legjobb barátod, ha meg összejött, akkor tudod, hogy akkor is jól kijöttök, ha 30 év múlva elmúlik a nagy láv! :)
Bevallom itt most mindenkinek! Velem is volt ilyen eset! Az fiú volt a legfontosabb nekem 2 évig, úgy érzem nagyon sokban hasonlít rám, ő az egyetlen aki igazán ki tud borítani (most már nem annyira mint mikor mindig együtt voltunk) . Egy idő után sokat gondoltam arra, hogy "mi lenne ha", de nem mertem megtenni. Nem ment! Féltem attól, hogy nem vagyok még elég komoly ahhoz, hogy minden csak Ő legyen, örökre csak Ő (bevallom ez még most is ijesztő), és féltem attól, hogy megbántom, és elveszítem. Nos nem történt meg, mégis elveszítettem, nem tűnt el de kikopott az életemből! Mi lett volna ha? Hát ezt soha nem tudjuk meg! Bepótolni nem lehet! De azt hiszem így szép így a jó! :)
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak egyéb hátráltató tényezők is!
Azt hiszem ez rokon érzés azzal, hogy vajon megtettem mindent? Az én hibám, hogy nem jött össze? Ha írok még egy smst? Vagy elfogadom a kvt? Ha nem vagyok makacs, és önfejű?
Na azt hiszem most ennyi! Fáradt vagyok!Elég sok minden történik mostanában! <3
Bárányos álmokat!
Minden mindegy?
Nahát... Úgy érzem a lelkesedés kissé alábhagyott.
De nem az enyém!!!!!!!!!!!!:)
Mit ad Isten, semmi nem történt velem, amit érdemes lenne megírni. De azért akadt egy-két gondolatom. Így hát megosztom!
Múltkor DC-ben voltam a Fülessel meg persze a drága Perditámmal. Füles meglátása az estéről az volt, hogy egy érdemes pasi sem volt jelen, valamint, hogy neki már mindegy ki dugja. Ezen elgondolkoztam. Én azért nem voltam ennyire pesszimista. Legalább egy pasit láttam, akivel... Na igen... Persze ő már régóta imádatom tárgya és mint ilyen az is marad halálomig. Mondtam is a Perditának, hogy én most bizony odamegyek és megcsókolom, aztán közlöm vele, hogy ne legyen ennyire depresszív. Aztán nem mentem oda, hanem visszamentünk a Fülesék albijába és dumáltunk meg aludtunk. Ugyanezen estén Perdita elsírta nekem panaszát, amit nem fejtek ki, mert nem az én dolgom kiírni. Az övé lenne, de ő nem ás ilyen mélyre, nehogy észrevegye, amit már ő is tud.
Na mindegy! Azért visszatérnék Füles megjegyzésére: nekem már mindegy, csak f... legyen. Persze nem így mondta.
Tényleg mindegy lenne?
Lehet naív vagyok, de Anita Blake egy megjegyzése jut eszembe: Én olyan nő vagyok, aki a testével együtt a szívét is odaadja.
Hát én is ilyen vagyok. Nekem nem mindegy! Persze aztán lehet, hogy elmúlnak az érzések. Lehet, hogy csak arra az estére szólnak, de akkor sem mindegy!
Az égbe fel a szív emel, csak szerelem kell!
Persze lehet, hogy holnap már rá tudnék erre cáfolni. De most így érzem!
De nem az enyém!!!!!!!!!!!!:)
Mit ad Isten, semmi nem történt velem, amit érdemes lenne megírni. De azért akadt egy-két gondolatom. Így hát megosztom!
Múltkor DC-ben voltam a Fülessel meg persze a drága Perditámmal. Füles meglátása az estéről az volt, hogy egy érdemes pasi sem volt jelen, valamint, hogy neki már mindegy ki dugja. Ezen elgondolkoztam. Én azért nem voltam ennyire pesszimista. Legalább egy pasit láttam, akivel... Na igen... Persze ő már régóta imádatom tárgya és mint ilyen az is marad halálomig. Mondtam is a Perditának, hogy én most bizony odamegyek és megcsókolom, aztán közlöm vele, hogy ne legyen ennyire depresszív. Aztán nem mentem oda, hanem visszamentünk a Fülesék albijába és dumáltunk meg aludtunk. Ugyanezen estén Perdita elsírta nekem panaszát, amit nem fejtek ki, mert nem az én dolgom kiírni. Az övé lenne, de ő nem ás ilyen mélyre, nehogy észrevegye, amit már ő is tud.
Na mindegy! Azért visszatérnék Füles megjegyzésére: nekem már mindegy, csak f... legyen. Persze nem így mondta.
Tényleg mindegy lenne?
Lehet naív vagyok, de Anita Blake egy megjegyzése jut eszembe: Én olyan nő vagyok, aki a testével együtt a szívét is odaadja.
Hát én is ilyen vagyok. Nekem nem mindegy! Persze aztán lehet, hogy elmúlnak az érzések. Lehet, hogy csak arra az estére szólnak, de akkor sem mindegy!
Az égbe fel a szív emel, csak szerelem kell!
Persze lehet, hogy holnap már rá tudnék erre cáfolni. De most így érzem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
